Benedek Elek Mese A Fákról: Benedek Elek – A Nap Fája És Más Növénymesék
Volt idő, gyermekek, régen, nagyon régen volt, mikor nemcsak az emberek és az állatok, hanem a fák is jártak. Elmondom nektek, hogy miért nem járnak most a fák. Ennek előtte sok ezer esztendővel egy gazdag, telhetetlen ember kiment az erdőbe. Amint ott járt-kelt, erősen megtetszett neki egy nagy, terebélyes tölgyfa, s megszólította: — Hallod-e, tölgyfa, jere az én udvaromba! A tölgyfa azt hitte, hogy szegény ember szól hozzá, egyet sem kérette magát, indult az ember után. De még az erdőből ki sem értek, az ember elfáradott, s kérte a tölgyfát: — Engedd meg, hogy üljek fel rád, te meg sem érzed, hogy rajtad ülök. A tölgyfa lenyújtotta egy vastag ágát, s a gazdag ember ráült. Kiérnek az erdőből, s a réten meglát a gazdag ember egy tehenet. Gondolja magában: de jó volna ez a tehén nekem. Ha hazavihetném, mindjárt leüttetném, a húsát kivágatnám, s bezzeg jó dolgom lenne! Mondja a fának: — Ejnye, édes fám, vedd fel ezt a tehenet is! A fa fölvette a tehenet is. Megy, mendegél a fa, az országútra ér.
Találós kérdések – Mesemondó blog
Elmondom nektek, hogy miért nem járnak most a fák. Ennek előtte sok esztendővel egy gazdag, telhetetlen ember kiment az erdőbe. Amint ott járt-kelt, erősen megtetszett neki egy nagy, terebélyes tölgyfa, s megszólította: - Hallod-e, tölgyfa, jere az én udvaromba! A tölgyfa azt hitte, hogy szegény ember szól hozzá, egyet sem kérette magát, indult az ember után. De még az erdőből ki sem értek, az ember elfáradott, s kérte a tölgyfát: - Engedd meg, hogy üljek fel rád, te meg nem érzed, hogy rajtad ülök. A tölgyfa lenyújtotta egy vastag ágát, s a gazdag ember ráült. Kiérnek az erdőből, s a réten meglát a gazdag ember egy tehenet. Gondolja magában: de jó volna ez a tehén nekem. Ha hazavihetném, mindjárt leüttetném, a húsát kivágatnám, s bezzeg jó dolgom lenne. Mondja a fának: - Ejnye, édes fám, vedd fel ezt a tehenet is!... A fa fölvette a tehenet is. Megy, mendegél a fa, az országútra ér. Egy szekeres ember haladt előtte, a szekéren egy nagy boroshordó volt. "Hm - gondolja a gazdag ember -, most már fám is van, húsom is van, jó volna, ha borom is lenne a húshoz. "
- A békés harcos útja videa 2020
- Benedek elek mese a fákról
- Benedek Elek: Benedek Elek összes meséi 3-4.. (Egy kötetben) | bookline
- Benedek Elek: Benedek Elek összes meséi 3-4. (Szukits Könyvkiadó, 2007) - antikvarium.hu
- Fogamzásgátló mellett mennyi az esélye a terhességnek? A többi lenn!
- Mennyibe kerül a biologia terápia 2017
- Mese a fákról
- Tejszines gombos tészta street kitchen austin
- 9-es kódú táppénz 1/3 fizetése - Adózóna.hu
- Találós kérdések – Mesemondó blog
Megy, mendegél a fa, az országútra ér. Egy szekeres ember haladt előtte, a szekéren egy nagy boroshordó volt. "Hm - gondolja a gazdag ember -, most már fám is van, húsom is van, jó volna, ha borom is lenne a húshoz! " Szól a fának: - Hallod-e, tölgyfa, vedd fel ezt a hordót is. Mi ez a te erődnek? Jól van, a fa felveszi a boroshordót is. Beérnek egy faluba. Nézi, nézi a gazdag ember a templom tornyát, s gondolja magában: "Ej, de jó lenne ez a harang! Ha az enyém volna, mindjárt érclábast öntetnék belőle, s megsütném benne a tehén húsát. " - Hallod-e, tölgyfa, többet nem kívánok tőled semmit, még csak ezt a harangot vedd le a toronyból. A fa ezt a kívánságát is teljesítette, de abban a pillanatban, amint a harangot az ágára akasztotta, megdördült az ég, s lesújtott az Isten haragja. Porrá, hamuvá égett a fa, a tehén, a hordó, a telhetetlen ember is, csak a harang maradt épségben. Azóta nem járnak a fák. Értékelés 5 4 14 14 szavazat
Pedig úgy láttam, mint ma, a királykisasszonynak János királyfin akadt meg a szeme. Bizony nem bánta volna, ha ez hagyja el futásban. Bezzeg megörült, mikor a kenyeres pajtások fölmentek a királyhoz, s azt mondotta Villámgyors, hogy nem kell neki a királykisasszony, csak annyi aranyat és ezüstöt adjon neki, amennyit Hegyhordó el bír vinni. - Adok én jó szívvel - mondotta a király -, nem annyit, de többet is, mint amennyit egy ember elbír. Megtöltetett hat szekeret arannyal-ezüsttel színig. - Itt van, vigyed, ha elbírod! Fölkapja Hegyhordó a hat szekér aranyat és ezüstöt, de annyi volt neki, mint másnak hat zacskó arany. Hozatott a király még hat szekér aranyat és ezüstöt: meg se kottyant Hegyhordónak. No, már ennél több aranya és ezüstje a királynak sem volt. Akkor összeszedték, ami csak drágaság volt a palotában. Aranytálakat, - tányérokat, - késeket, - villákat, - kanalakat s mindent. Mikor mind felszedte Hegyhordó, mondta: - No, most elég! Elmentek a kenyeres pajtások, de alig mentek el, a király erősen megbánta, hogy ezeknek a jöttment embereknek azt a rengeteg sok kincset odaadta.
A kertekben illatos orgona nyílik, tudod, ugye, hogy ki érkezik? (május) Tanév végi csengő csönget, a vakáció az ajtón zörget. Várnak rám a gyerekek, pihenést hozok és meleget. Május után érkezek, tudod már a nevemet? (június) Napfénykarom ölel át, ha a tóra indultál. Megérlelem a kalászt, adok neked jó búzát. Legyen mindig friss kenyered, amikor én megérkezek. (július) Nyolcadik hó, legszebb napja István király ünnepe, Égről hull egy hulló csillag, mit üzen az ősz vele? Azt üzeni mindenkinek: pihenjen, amíg lehet, mert az öccse, szeptember jön, s iskolába küld minden gyereket. Találd ki, hogy ki lehet! (augusztus) Elköltöztet madarakat, fákról rabol levelet, kinyitja az iskolákat, s elkezdi a szüretet. Mondd meg, vajon ki lehet? (szeptember) Hónapsorban a tizedik gyakran deret érlelő, ökörnyálat húz a szél, álma őszbe fészkelő. (október) Kisöccsétől, szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll, míg bátyjára, novemberre rátalál.
Szól a fának: - Hallod-e, tölgyfa, vedd fel ezt a hordót is. Mi ez a te erődnek? Jól van, a fa felveszi a boroshordót is. Beérnek egy faluba. Nézi, nézi a gazdag ember a templom tornyát, s gondolja magában: "Ej, de jó lenne ez a harang! Ha az enyém volna, mindjárt érclábast öntetnék belőle, s megsütném benne a tehén húsát. " - Hallod-e, tölgyfa, többet nem kívánok tőled semmit, még csak ezt az egy harangot vedd le a toronyból. A fa ezt a kívánságát is teljesítette, de abban a pillanatban, amint a harangot az ágára akasztotta, megdördült az ég, s lesújtott az isten haragja. Porrá, hamuvá égett a fa, a tehén, a hordó, a telhetetlen ember is, csak a harang maradt épségben. Azóta nem járnak a fák. Találós kérdések madarakról Fúr-farag, de mégsem ács kopog, mint a kalapács. Fák orvosa, doktora, erdõben az otthona. Harkály Tó vizében lépeget, békák veszedelme, Békát fog, és messze néz, Fél lábon merengve Gólya Az erdõket járja, nevét kiabálja. Kakukk Tollazatom színes, pompás, megismétlem a mondókád.
Vele szállt le sok-sok tündérleány, s elhatáro... A kétszívű királyfi General Press Kiadó, 2007 Hallottátok-e hírét a fekete királynak? Tudjátok-e, miért kapta Pipa Miska ezt a nevet? Ki is valójában a kikent-kifent seprűnyél? Hogyan... A tizenkét varjú A kis gömböc A gyémántkrajcár A magyar irodalom Nagy Mesemondója, Benedek Elek meséi a legkisebbek számára nyújtanak várhatóan felejthetetlen élményeket. A magyar i... Az okos leány Ki ne emlékezne gyermekkora esti meséire? A magyar irodalom Nagy Mesemondója, Benedek Elek meséi a legkisebbek számára nyújtanak felejthe... 6 pont 10 - 12 munkanap A csodaóra General Press Kiadó, 2009 Benedek Elek születésének százötvenedik és halála nyolcvanadik évfordulójára újabb meseválogatással készült kiadónk. Korábbi köteteinkhez... Üssed, üssed, botocskám! Bolond Istók Kék mesekönyv A Scolar Kiadó különleges mesesorozattal tiszteleg a "mesemondók mesemondója" előtt. A sorozatban Elek apó leghíresebb válogatását, a vil... Rókáné mézes-mákos kalácsa "Megpillantja Rókáné komámasszony a kalácsot, s mondja Farkas komának: - Ejnye, komámuram, egyet mondok, kettő lesz belőle.
Ez a király olyan szép templomot építtetett, hogy csudájára jártak a világ minden tájékáról. Kívül-belül ki volt rakva a fala arannyal, gyémánttal, mindenféle drágakövekkel s telepingálva… Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény özvegyember, s annak három fia meg egy leánya. Lakott a szomszédjukban egy özvegyasszony, s ez azt mondta egyszer a leánynak: – Mondd meg az apádnak, hogy vegyen feleségül engem, mert tudom, Istenem, hogy nem bánja meg. Mondja… Volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy nagy pusztaságnak a közepén lakott, egy kicsi házacskában. Egy este Jézus Krisztus, a földön jártában, Szent Péterrel a szegény ember házához vetődött, s szállást kértek tőle éjszakára. Jézus is, Szent Péter is papi ruhában voltak….
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyen is túl, hol a kis kurta farkú malac túr, volt egy király, annak egy fia. János volt a neve. Azt mondja egyszer a király a fiának, aki serdülő legényecske volt: - Eredj, fiam, láss országot-világot, hadd pallérozódjál. Úgy lesz belőled derék ember. Kétszer sem mondotta ezt János királyfi, tarisznyát vetett a nyakába, botot a kezébe, elbúcsúzott az apjától, anyjától, s ment hetedhét ország ellen. Amint megy, mendegél, találkozik az úton egy rettentő hosszú, vékony emberrel. Köszönti a királyfi, a hosszú ember fogadja. Aztán nézte, nézte János királyfi a hosszú embert, s szeme-szája tátva maradt a nagy erős csudálkozástól, mert ő még ilyen hosszú embert nem látott. Kérdezte: - Ki vagy te, mi vagy te, mi a mesterséged? Felelte a hosszú, vékony ember: - Az én nevem: Villámgyors. Olyan sebesen tudok futni, mint a villámlás, még annál is sebesebben. - No, azt szeretném látni - mondja a királyfi. Még jóformán ki sem mondja, előugrik a bokrok közül egy szarvas.
Hallják ezt a kenyeres pajtások, fölmennek mind a királyhoz, s ott előretaszigálják Villámgyorsat, hogy hát ez a pajtásuk szerencsét próbálna. - Jól van - mondja a király -, csak próbálj, kilencvenkilenc legény pórul járt, te leszel a századik. Tenger nép gyűlt a király udvarába, hadd lássák, melyik tud jobban futni, Szélike vagy az a hosszú, langaléta ember. Megfutamodik Szélike, utána Villámgyors, egyet ugrik, kettőt szökik, s úgy elhagyja Szélikét, hogy az erős szégyenében keservesen sírni kezdett. Azt mondja a király Villámgyorsnak: - Hiszen sebesebben futottál, az igaz, de bizonyosan valami baja van a leányomnak. Tegyünk holnap még egy próbát. Futnak másodszor is, de Villámgyors most is úgy elhagyta Szélikét, hogy Szélike még nyomába sem ért. Hej, istenem, szégyellte is magát a királykisasszony erősen, sírva szaladt a palotába. - No, fiam - mondja a király Villámgyorsnak -, látom hogy most is jobban futottál, mint a leányom, de tegyünk holnap még egy próbát, fussatok harmadszor is.