Suzuki Swift 1. 2 Gl Teszt
- Totalcar - Tesztek - Suzuki Swift 1.2 GL+ - 2017.
- Price
- For sale
- Slágergyanús – Suzuki Swift 1.2 teszt – Autó-Motor
Furcsa, hogy a dél-koreaiak vért izzadnak, hogy utolérjék a németeket belsőépítészetben, a japánokat viszont többnyire hidegen hagyja az utastér kinézete. Mellettük szól, hogy inkább a technikára és a funkcionalitásra koncentrálnak. A dobozformában elég hely jut az utasoknak, akik jobban járnak, ha csak négyen vannak, mert átlagos testalkatú felnőttből is csak kettő fér el hátul. Bár biztonsági öv a harmadik beülőnek is jut, fejtámlával már nem szolgál a GL+ kivitel, a kettő meglévő is déjá vu érzést kelt a régi Swift-tulajdonosokban, ugyanis a háttámlából "nőnek ki". A beltér legjobb része a szép kialakítású, jó fogású sportkormány, melynek burkolatán túl sok felület jutott a műanyagoknak, ettől függetlenül jó vele irányítani az autót. Pedig olyan könnyű a városi vezetésre méretezett rásegítéssel, hogy szinte már érzéketlennek mondható, ilyen az ötfokozatú kézi váltó is, könnyen mozdul egyik fokozatból a másikba, ugyanakkor kissé lötyög is. Szélesre nyílnak az ajtók, kényelmes a ki-beszállás.
Totalcar - Tesztek - Suzuki Swift 1.2 GL+ - 2017.
Mintha kicsit kimaradtak volna abból a globális játékból, amelyben minden kisautó buborékként fúvódik egyre nagyobbra, és alulról vagy felülről, de a négy métert súrolja. Ez nem is feltétlenül baj, mert legalább azok is kapnak alternatívát, akiknek a szupermini már túl kicsi, de nincs szükségük négyméteres autóra. A gond ott kezdődik, hogy a jóval nagyobb Riót a teljesítményben hasonló, 84 lovas szívó-1, 2-essel 3, 2 milliótól kínálja a Kia, a Ford Fiestát hárommilliótól vihetjük haza, a lóerőben stimmelő 1, 4-es Corsát 3, 6-tól kapjuk meg, éppen úgy, ahogy az 1, 2-es Polo TSI-t. A Suzuki tehát némi hátrányból indul, de nem mondhatjuk, hogy fegyvertelenül száll harcba, az életteli motor és a jópofa forma nagyon is versenyképessé teheti. Kérdés, mennyit jelent majd ez itthon, ahol főleg ebben a kategóriában kimondottan sokat számít egy-kétszázezer forint ide vagy oda.
A Suzuki Swift nevet hallva sokaknak még mindig a 90'-es évektől Esztergomban is gyártott "A mi autónk" szlogennel illetett első magyar Swift jut eszébe, ez volt Magyarország első népautója, a rendszerváltás után. Sokak számára ez volt az első "nyugati" autó, amit megvásárolhattak, szintén sokaknál ez a modell alapozta meg a Suzuki-s márkahűséget. Mostani tesztalanyunk egy 2014. -es évjáratú, 1, 2 -es benzines darab, a harmadik generációs itthon gyártott Swift, ami bár első ránézésre csak a 2005. -től gyártott széria frissített változata, viszont szinte egyik alkatrésze sem egyezik meg az előddel. Minden irányban nagyobb lett a karosszéria: a hosszúság 90 mm-t (3 850 mm -re), a szélesség 5 mm-t nőtt, a tengelytávot szintén megnövelték 50 mm-rel, és magasabb is lett az autó 1 cm-rel. Annak ellenére, hogy már két éve kifutott modellről van szó, nem hat korosnak a külső. Az oldalról kicsit a Minire hajazó vasalóalak megmaradt, de sarkait legömbölyítették, így a hatás kicsit olyan, mintha az elődmodell szappanból kifaragott makettjével bő vízzel kezet mostak volna.
Price
sebesség: 180 km/h Város/országút/vegyes: 5, 4/3, 7/4, 3 l/100 km Tesztfogyasztás: 5, 3 l/100 km CO2-kibocsátás: 98 g/km A modell alapára: 3 880 000 Ft (kereskedői ár: 3 150 000 Ft) Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
- Suzuki swift 1. 2 gl teszt 1
- A számla közvetített szolgáltatást tartalmaz
- Suzuki swift 1. 2 gl teszt v
For sale
Ezt megfejelték egy lapított aljú kormánnyal – amin mondjuk nem értem az alsó rész műanyag betéteit –, mintha sunyi módon próbáltak volna spórolni a bőrrel. Az összképen sokat javít a fehér betét, de a műanyagok textúrája is kellemes Galéria: Suzuki Swift – 2017. Ezek az apróságok azt akarják mondani, hogy a Swift sportos. Aztán elfordítjuk a kulcsot, és halljuk a... izé, nem is hallunk semmit, hát így kell szólnia egy sportos autónak? Ám a csöndes alapjárat mintha csak álca lenne, valahol legbelül a Swift valójában igazi drivers car. A kilencven lóerős egykettes papíron gyengébb elődeinél, hatezernél van a teljesítménycsúcsa, semmi nem indokolná, hogy különösebben jó legyen. Mégis életteli, alulról is szépen elindul, forgatva pedig megjön a hangja: ekkor már végképp ki akarom tolni a szemét, ő pedig kéjesen ordítja, hogy még! Nyoma nincs a kelletlenségnek, amit a legtöbb kis szívómotornál érezni, ami miatt az 1, 4-es Riónál is siránkoztam. A sportosságot, amiről beszélünk, nyilván helyén kell kezelni.
28 Galéria: Suzuki Swift – 2017. Amikor a Genfi Autószalonon először láttam élőben az új Swiftet, már dörzsöltem a tenyerem. Végre olyan pluszt tettek bele a japánok, amitől minden eddiginél kívánatosabb lett. Pedig jól emlékszem, 2005-ben az első vasaló is nagyot szólt, jópofa kisautó volt, korrekt benzinmotorokkal és üdítő színválasztékkal. Azóta viszont szerves része lett az utcaképnek, a 2010-es következő széria pedig nem hozott annyi újítást, ami megütötte volna az ingerküszöböt. Na de most! Az alapkoncepció ezúttal sem változott, megtartották a vasalóformát, de a részleteket ügyesen reszelték, így az összkép egyáltalán nem kelt olyan benyomást, mintha harmadszor is ugyanazt akarnák lenyomni a torkunkon. Az első fényszórókat csücskösebbre, szögletesebbre rajzolták, amitől mérgesebb lett a tekintete, ezt hangsúlyozza a nagy, fordos beütésű maszk, és a lökhárítón végigfutó fekete betét is. A hátsó lámpák kiemelkednek a térbe, és egy ív erejéig magukkal viszik a csomagtérajtót is. Talán a sziluett változott a legkevésbé Galéria: Suzuki Swift – 2017.
Slágergyanús – Suzuki Swift 1.2 teszt – Autó-Motor
Japán kötöttség, hogy nem válogathatunk szabadon az extrák között, csak fix összeállítások léteznek, felárat is csak a fényezésért fizethetünk, cserében akár eltérő színű tetővel is rendelhetjük. A látványos külsőért sokat tesz a lebegő tető és a sötét vonalba rejtett hátsó kilincs. Ami a színeket illeti, a tesztautó Lángvörös gyöngymetálja a legfeltűnőbb, látványos még a Kobaltkék metál, sajnos ezeken kívül csak egy Élénkpiros van, még fehéret, ezüstöt, szürkét vagy feketét kérhetünk. A későbbiekben talán örököl néhány vidám árnyalatot a testvéreitől, ha már a belső olyan komor lett. Nagyok a puha tömésű ülések, ahogy a fejtámla is, utóbbi állíthatósága minimális. A fejtér és a lábtér is megfelelő, de feltűnően két utasra méretezték a második sort Hiába modern, letisztult a műszerfal kialakítása és dolgozták ki az érintőképernyő helyét a középkonzolon, ha egy nagy műanyagtenger veszi körül az utasokat. A pöttyös fehér díszcsík és a szép csőműszerek sokat dobnak az összképen, de a látvány elmarad a mai átlagtól.
Nem arról van szó, hogy a Suzuki mostantól Civic Type-R-eket vagy Golf R-eket reggelizik a transzfogarasi szerpentinen, vagy ezres Gixxereket lép le a piros lámpánál, de az alapmotoros kisautók mezőnyében megcsinálja a hangulatot. Közben meg lendületesen nyomkodva 5-5, 5 litert kér százon. Tartós autópályázással feljebb lehet pöckölni, cserébe viszont 140-nél sem túl hangos még ezzel az ötös váltóval sem. Mert kézi váltóból csak ötgangost kapunk a Swifthez, a másik opció az egykettesnél a CVT, hatos automatát csak a Boosterjet turbómotorhoz kérhetünk. Egész jól fognak az első ülések, oldalt és a vállnál is van, ami tartson Galéria: Suzuki Swift – 2017. A sportosság érzete ráadásul szerpentinen sem fogy el. A futóművet (elöl MacPherson, hátul torziós) inkább feszesre hangolták, mintsem kényelmesre, meglepően jól fog a kanyarokban. Ha valamibe mindenképpen bele kellene kötnöm, az a kormány rásegítésének mértéke. Ha már ennyire virgoncra sikerült a Swift, hagyhatták volna kicsit keményebbre, nehezebbre is, noha ez elsősorban még mindig városi kisautó, aminél nem nagy baj, ha könnyű tekergetni.
-os kasztnit. Öt sebességes váltója a klasszikus japán receptet követi: precíz, rövid utakon és pontosan kapcsolható, áttételezése jól eltalált. A motor 130 km/h sebességnél 3800 -at forog, hangja még így autópálya tempónál sem zavaróan hangos. A mindössze 118 Nm nyomatékú, ezt percenként 4800-as fordulaton leadó motor szívesen veszi a pörgetést, ereje 3500 fordulat/perc felett jön meg. A fékek kellően erősek, jól adagolhatók, a kormányzása pontos, a fordulókör kicsi, akár egy 10 méteres körön is megfordulhatunk. A klasszikusnak mondható elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű partner a lendületes haladásban, épp annyira feszes, amennyire kell, hogy még kényelmesen utazhassunk, de már élményt nyújtson egy-egy szerpentines útszakasz. Az első ülések átlagos testalkatú személyek részére kényelmesek, bennük utazni hosszabb távon sem fárasztó. Tesztautónkat többnyire városban, rövid távokon használják, a fogyasztásjelzője ennek ellenére 5. 7 litert mutatott, országúton, nyugodt stílusban vezetve, ez könnyedén 5 liter alá vihető.
Turbókra jellemző töltőnyomással ugyan nem tud szolgálni, kifejezetten élvezetesen vezethető vele a Swift! 1500-as fordulatról terhelhető, kéri a felkapcsolást, és a szívó négyhengeres el is bír az alacsony fordulattal, ráadásul meggyőzően gyorsítja és a teljes hasznos fordulatszám-tartományban élénken mozgatja a 840 kilós tömegével komoly helyzeti előnyben lévő karosszériát. Aki nem szeretne háromhengerest, vagy fél a turbómotor későbbi javítási költségeitől, bátran válassza a bevált technikát, de azok is jól teszik, ha kitartanak mellette, akiknek korábban is Swiftjük volt, mert az új struktúra miatt a kisebb tömeg előnyei egyértelműek. Kissé kemény, rossz úton rázós futóműve még tempós kanyarokban is erőlködés nélkül tartja az íven, amiben a GL+ szinten járó 185-ös abroncsok is segítenek, de a fékeket is tehermentesíti a fogyókúra. Könnyedén lassít még sztrádatempóról is, a fogyasztása pedig minden különösebb odafigyelés nélkül 5, 0-5, 5 liter között tartható. Bár sok, ma már megszokott extra hiányzik a belépőmodellből, az átlagautós igényeit bőven lefedi a tesztautó repertoárja is.